Nem biztos, hogy mindenki hallott már a Havi Egy Játék kezdeményezésről. 

Azért tartom fontosnak bemutatni, mert egyrészt szuper kezdeményezés, másrészt pedig remek gyakorlási lehetőség a játékfejlesztőknek. Mindig van valami, amit meg lehet tanulni, de sokunk küzd azzal, hogy nekilásson valaminek, ha nincs projekt, apropó, vagy határidő. 

Nahát a HEJ mind a hármat szolgáltatja, ahogy a neve is mutatja: minden hónapban megrendezésre kerül, tehát a résztvevők apropót kapnak arra, hogy havonta minimum egy kisméretű projektet összerakjanak. Minden hónapban adott témák közül lehet választani, és arra aztán a játékot összerakni, majd találkozni és bemutatni egymásnak. Ez az utolsó pont szerintem kifejezetten menő, hiszen a résztvevők közösséget tudnak alkotni, ki tudják próbálni egymás projektjeit, és tanácsokat is tudnak adni egymásnak. A részvétel nem kötelező minden hónapban, és lehet egyedül is, vagy változó felállású csapatokban dolgozni. 

Aki pedig extra motivációra vágyik, annak csak úgy mondom, hogy a szervezők nyereményeket osztanak, aminek a feltételei hamarosan nyilvánosak lesznek. Projektmenedzserként pedig azt tudom mondani, hogy a gyakorlat a legfontosabb tényező egy felvételi folyamatban, és ahhoz bizony a game james projektek nagyon jók: megmutatható, kipróbálható, kézzel fogható tapasztalatot jelez. Úgyhogy már csak azért is megéri csatlakozni! 

 Ha valakit érdekel a dolog, van Facebook oldal mindenféle hírrel meg eseménnyel itt: https://www.facebook.com/groups/2222837131261110

Valamint holnap lesz (Január 10) egy meetup az Ingame Bar-ban, ahol személyesen is meg lehet ismerkedni a szervezőkkel, a kezdeményezéssel, a résztvevőkkel, és a szabályokkal. Ha nem érsz rá, az sem probléma: be lehet csatlakozni online is, illetve vissza lehet majd nézni a streamet. 

Hajráááá csináljunk minél több játékot! 

Ha érdekelnek a magyar játékfejlesztő közösség hírei, csekkold a többi bejegyzést is! 

Rájöttem, hogy imádok platinumozni. Ennek köze lehet ahhoz, hogy játékosként az achiever kategóriába tartozom, ami azt jelenti, hogy szeretek mindent kimaxolni, összegyűjteni, aztán ezzel flexelni. Na most itt flexelek majd nektek a platozott játékaimmal, de azért igyekszem hasznos bemutatót is nyújtani ezekhez a játékokhoz. 

**Kiplatozás / platinumozás: az összes Achievement (trófea) megszerzése egy játékban, amiért általában a Nagy Platinum Achievement a jutalom, ami azt jelenti, hogy minden kihívást megcsináltál egy játékban, és minden lehetséges dolgot kimaxoltál. 

Na hát akkor térjünk is a lényegre! 

Elég nagy Harry Potter kedvelő vagyok kicsi korom óta, de azért nem sorolnám magam a fanatikusok közé. Olvastam a könyveket, láttam a filmeket párszor… és tetszett a világ, a karakterek naiv bártorsága, és a világ felfedezése rajtuk keresztül. Ezért is gondoltam, mikor megjelent a játék, hogy tök jó lesz elmerülni Hogwartsban, felfedezni a varázslóiskola titkait, és megélni a “kiválasztottnak” jutó nehéz, de epikus sorsot. 

A Hogwarts Legacy egy nagyon hangulatos kis játék a Potkey Games stúdiótól. Abszolút megéri beszerezni, hogyha valaki át szeretné élni Harry Potter világát, el szeretne merülni a varázsvilág mókás és sajátos titkaiba. Őszintén ajánlom mindenkinek, aki szeret felfedezni, mászkálni, varázslóskodni. 

Nem ajánlom azonban azoknak, akik valami játéktervezői remekműre vágynak, vagy neadjisten a játékmenet elmélyülésére, mert ezt viszont nem kapjuk meg. Van egy egyszerű csata mechanika, és rengeteg grind. Van egy csomó collection, mind iszonytatóan sok elemmel, és elég sok kihagyott ziccer is (hol maradtál, quidditch? Mi ez az állatszaporítás meg dolgok farmolása belőlük, amivel aztán nem igazán kezdenek semmit?)

A minigame-ek kezdeti változatossága is langymeleggé válik, mikor 250x kell megcsinálni őket (rád nézek Merlin Trial -_-), és a kétezredik goblin letüzelése sem emelkedik ki a pocsolyából, amibe a játékélmény süllyed egy idő után. A hangulat azonban még ilyenkor is bent tart, az új térképrészek felfeldezése, és minden, ami a varázsvilághoz tartozik. A városok és kis falvak élettel teliek, és igazán izgalmas felfedezni a jelentős helyeket, és megismerni azok történetét. 

A történetszálak is kifejezetten jók, a mellékszereplők érdekesek, és hozzáadnak a játékhoz. Ami egy kicsit furcsa, hogy senkivel nem lehet beszélgetni a questek keretein kívül, még azokkal sem, akik elvileg a legjobb spanjaim. Kicsit furcsán éreztem magam, amikor próbálok velük interakcióba lépni, de ők csak állnak bambán a folyosón, és átnéznek rajtam… Hát kösz, az előbb mentettelek meg, segítettem neked kilopni a legtitkosabb titkokat a suli könyvtárából (vagy épp végignéztem az elég creepy family drámát és segítettem minden családtagodnak, mint egy jó pszichológus), de azért ne is köszönj, igazán nem gond... Kicsit odavág a ludonarratív disszonancia ilyenkor. 

Platinumra vágyóknak

Ne kínozzátok magatokat ezzel a játékkal. Én már feláldoztam magam értetek, és az a verdikt, hogy nem éri meg… komolyan. Kivéve persze, ha lakik bennetek (is) egy kis mazochista, aki élvezi a monoton feladatokat. Rengeteg, de tényleg rengeteg grind minden collection-t kimaxolni, de még csak nem is ez volt a legrosszabb. 

Ugyanis a platinum trophy-hoz mind a 4 ház kezdősztoriját végig kell játszani. Ami azt jelenti, hogy a tutorial-t meg mindent végig kell csinálni újra, és újra, és újra (elvileg lehet menteni egyet a házválasztás előtt közvetlen, de nekem valahogy sose sikerült rendesen). Egy kis felüdülést nyújt a különböző kerettörténet, de hát ugye a branching narratíva titka, hogy ugyanúgy indulunk, és végül ugyanoda jutunk, akármennyire is csavargatják a questek aktuális menetét. Szóval rohadt frusztráló, maradjunk ennyiben. Az pedig, hogy legalább kipróbálhatjuk a különböző házak játékmenetét és környezetét, nem jelent túl sokat, hiszen bármelyik házzal kezdünk, minden ház-specifikus részt fel kell fedeznünk egyébként is, hogyha meg akarjuk szerezni a platinumot. 

Összegzés

Kicsit az volt az érzésem a játékkal kapcsolatban, hogy nagyon casual-re akarták csinálni, nehogy veszítsenek a Harry Potter fanbase-ből. Ezzel nem is lett volna baj, de a mechanikákból sokkal többet is ki lehetett volna hozni (pl a lockpick minijáték, meg úgy amúgy a skillek építése). Szándékosan tartottak mindent minimálon, és inkább a mennyiségre adtak a mélység helyett. Van itt minden mint a búcsúban: csata, lockpick, stealth küldetések, minigamek, narratív branching, dolgok megkeresése, skillek fejlesztése, gear gyűjtögetés, aréna, lakberendezés, farmozás (saját palántáink gondozása), állatgondozás, crafting, alkímia, seprűnrepülő-versenyek, és még nem is soroltam fel mindent. Ám ezek némelyike teljesen súlytalan (lakberendezés, tényleg?). Azt éreztem, hogy azért rakták bele, mert hát az majd úgy jó lesz a célcsoportnak, de azért csata is legyen, meg adava kedavra, meg ilyen betörős stealth mission is kell ám, mert mi van ha pont az nem lesz benne, és valaki ezért nem játszik majd?! 

(azért ezek az állatok marha cukik) 

Szóval a kevesebb néha több klisé itt most igen hasznos lett volna. Jobban elmélyített csata mechanikákkal, és a világ felfedezésével (a minijátékokat, sőt, akár a craftingot is ideértve, ami amúgy funnak ígérkezett, de egy lapos, horizontális valami lett ahelyett, hogy tényleg hasznos, vagy szerves része lett volna a játéknak) bőven eleget rakott volna le a készítőcsapat az asztalra. 

Ettől függetlenül hangulatában, a narratívában, és grafikában tényleg lenyűgőző a játék. élveztem repkedni a seprűmön, felfedezni a híres varázslóiskola titkos zugait, és kiélni magam a teljesen ízléstelen varázstuha-szettek megalkotásában.

Ja igen, mert amúgy az is van benne, cusomizálható a kinézete a karakterünknek. Haha. 

Ha tetszett a cikk, nézd meg a többi játék ajánlót is! 

Újraéled a Pixie! 

Lesz több játékbemutató és elemzés, kibővül a játékfejlesztő szekció eseményekkel és hasznos ismeretekkel. 

Ezenkívül szeretnék majd kicsit töbet foglalkozni az ipar híreivel és eseményivel, valamint a tanulószekcióval is. 

Üdv újra a blogon, üdv 2024-ben! 

Ez a poszt leginkább magamnak szól, hogy összefoglaljam, miről is szólt nekem a 2019-es év. 

Szóval íme pár mozaikdarabka az életemből :) 

Nem is tudom, hogy csináltam, de bekerültem a 2019-es TedX beszélők közé. Bár látom magamon, hogy úgy félek, mintha baltával üdöznének, de mégis megcsináltam!

Alább megnézhető a csodás videó, amiben arról beszélek, mennyire nehéz introvertálként érvényesülni a nagyvilágban: 

Ezután rögtön jött a lehetőség, hogy a Ridikül-ben beszélhessek a legjobb játékkirálynőkkel játékokról és fejlesztésről, ami hatalmas megtiszteltetés, és egyben izgalmas feladat volt.

Aztán kaptam egy felhívást, hogy az M2 KiberMa című műsorában meséljek arról, hogyan lettem játékfejlesztő. És persze arról, hogy mekkora gémer vagyok, és hogyan fér ez össze azzal, amit csinálok. 

Azóta nagyon jó viszonyban lettünk a KiberMa-s srácokkal, hiszen másik két adásban is benne voltam az évben, de ezekről később! 

Addig is, benne voltam a HVG különkiadásában, mint inspiráló nő!

Kint voltam a Szigeten a legjobb barátaimmal, és RÁADÁSUL, még a TedX Sziget színpadon is beszéltem (Noise is not enough!): 

Beszélgettünk a MannaFm-en a játékok jó hatásairól, ami a szívemnek igen kedves téma. 

Aztán egy régi barátom, Sári felkért, hogy beszéljek a Károlin arról, hogy milyen is játékfejlesztésben dolgozni, és mennyire sokrétű ez a szakma. 

Ez sokat jelentett nekem, nem csak azért, mert a hallgatók csillogó szemmel figyeltek, hanem azért is, mert egy régi barátság éledt újra, és remélem, hogy sok embert sikerült inspirálni ezzel a rövid előadással. 

És most jöjjön vissza a várva várt KiberMa, mert az év végén két adásban is lehetőségem volt beszélni velük. 

Az egyikben bemutattuk a Gameloft stúdiót: 

 A másikban pedig egy game jam-et kísérhettek végig.

A Gameloft jamek külön helyet foglalnak el a szívemben, úgyhogy szerintem ez az adás lesz a legkedvesebb nekem 2019-ből:

Saját sikereim között tartom számon, hogy lett egy fantasztikus jam csapatom, akikkel az évben háromszor sikerült első helyet összehoznunk a Gameloft Jam keretein belül! Ezúttal is köszönöm a srácoknak, remek csapat alakult össze, és iszonyatosan szeretek velük dolgozni! :) 

Ha szeretnétek megnézni a játékokat, akkor látogassátok meg a Facebook oldalam! 

Személyes poszt következik!

Most jó sokáig csendben voltam, mert rengeteg dolog történt velem. 

Az egyik legmeghatározóbb élmény az utóbbi hónapokban a TEDx volt, és őszintén mondom, magam sem hittem, hogy valaha a piros körön fogok állni. De megtörtént, és minden küzdelmes pillanat megérte. 

Már évek óta szerettem volna jelentkezni, de valahogy sosem jött össze. Vagy lekéstem a határidőt, vagy valahogy lecsúszott a radaromról. Azt hiszem, nem véletlen, hogy most kellett meglépnem. 

Mindig is a TEDxYouth jelentkezéssel szemeztem, immáron talán 4 éve. És hát ugye most volt egy elég erős motivációm, mert 30 éves korig lehet jelentkezni, én pedig idén augusztusban töltöm be a harmincat. Úgyhogy nem volt mese, be kellett adnom a jelentkezést. Úgy voltam vele, hogy beleadok mindent, és a legrosszabb, ami történhet, hogy nem jön össze a dolog. De legnagyobb meglepetésemre behívtak, habár várólistás voltam. 

A témám sokáig nekem sem volt tiszta, azt gondoltam, hogy a jól ismert gender, meg szociológia és játékfejlesztés bermuda háromszögében majd megtaláljuk az igazi mondanivalót. De az első személyes beszélgetés alatt rájöttem, hogy most már nem ezzel küzdök. Már egész más dolgok vezetnek, egészen más dolgokat tanulok magamról.  

Mert miért is jelentkeztem? Mit jelent nekem ez az egész? 

Világ életemben introvertált voltam, aztán most mégis itt vagyok, játékfejlesztő producerként. Mikor meséltem a TEDx-ről, minden ismerősöm csak legyintett. Azt mondták, hogy "neked ez úgyis megy, te jó vagy az ilyenekben". Én meg csak pislogtam, mert szerintem nem hogy nem vagyok jó, de szuper rossz vagyok az "ilyenekben". Pont ezért éreztem, hogy meg kell csinálnom, mert félek tőle. Bele kell állnom, át kell élnem, ott kell lennem. 

Úgyhogy végül a témám is ez lett: adott egy introvertált lány, aki halálra rettegi magát attól, hogy mások előtt kell beszélnie, ismeretlen helyen kell lennie, helyt kell állnia. Főleg önmagam előtt. 

Rájöttem, hogy ezzel a problémával nem vagyok egyedül, sokan küzdünk ezzel, és végre mondhatok valamit, kapcsolódhatok másokkal. 

Úgyhogy belevágtam. És nem számítottam rá, hogy ennyi segítséget kapok majd, hogy ennyi támogatást és szeretetet fogok kapni az úton. Az egyik legpozitívabb élmény volt az eddigi életemben, és most nem túlzok. 

Azt tudtam, hogy a beszédemet össze tudom rakni, meg tudom írni (hiszen írónak készültem, na). Azt is tudtam, hogy meg tudom jegyezni, könnyen emlékszem szövegekre. Úgyhogy ettől nem féltem. Viszont emberek előtt elmondani a gondalataimat, érzéseimet, na az már egészen más kérdés. És pont ezt a határt léptem át ezzel a beszéddel. Magamról beszéltem, a saját érzéseimről, másoknak. És csak jó visszajelzést kaptam. 

Rettenetesen féltem, és először nagyon messziről írtam az egészről. Mintha nem is én lennék, hanem valaki más, akinek gondjai vannak, pont olyanok, mint nekem. Aztán valahogy személyes lett az egész, valahogy viccek kerültek bele, és mások reagáltak rá. Eszméletlen élmény volt. 

Persze a főpróbán annyira beparáztam, hogy lerohantam a színpadról. Most így retrospektíven ez is kellett, ez is része volt az élménynek. De akkor, hatalmas kudarc volt. 

Aztán az előadáson másért se imádkoztam, csak azért, hogy ne remegjek, mint a nyárfalevél. 2 percet adtam magamnak az elején, hogy hozzászokjak a közönséghez. Legnagyobb meglepetésemre, 20 másodperc volt, amíg igazán paráztam. Aztán elkezdtem élni, a saját beszédemben. Elkezdtem élvezni azt, hogy végre kiengedhetek egy picit, hogy végre tudok adni valamit másoknak. És annyira receptív volt a közönség, annyi támogatást kaptam a backstage-ből. hogy én magam is képes voltam élvezni, hogy ott vagyok. Valahogy az enyém lett a történetem, úgy igazán. 

Ezúttal is szeretném megköszönni minden szervezőnek, minden csoporttársamnak, és mindenkinek, aki ezen dolgozott, hogy ennyire támogató és szerető közösség alakult ki - nélkületek nem sikerült volna. Mindig szeretettel fogok emlékezni a lépcsőn töltött meditációs gyakorlatokra, és a sok ölelésre, amit kaptam. 

Arról nem is beszélve, hogy egy olyan közösség részévé váltam, amiben reménykedni sem mertem. Remélem fentmarad a kapcsolat, és együtt további szuper dolgok részesei lehetünk. 

Már csak az, hogy támogatjuk egymást, és hiszünk egymásban, szerintem szuper dolog a mai világban. Nekem sokat jelentett, hogy hittetek bennem, és hogy végig ott voltunk egymásnak. Nagyon sokat tanultam minden résztvevőtől, eszméletlen izgalmas előadások voltak, amiket szívesen hallgattam harmincadjára is. Köszönöm még egyszer, mindenkinek. 

Ha további játékfejlesztős hírekre vágytok, olvassátok el a többi hasonló bejegyzést is, és keressetek fel Facebook-on, hogy ne maradjatok le semmiről! 

Az év első Gameloft game jamén vagyunk túl. Azt kell mondjam, az egyik legjobban sikerült jam volt, amin valaha voltam. Főleg azért volt jó, mert először történt olyan a történelemben, hogy órákkal hamarabb készen voltunk, volt idő polisholásra és tesztelésre is. Nem is tudom, hogy csináltuk...

És spoiler alert: MEGNYERTÜK! Persze mint mindig, most is szoros volt a verseny, A dobogós három csapat között csak 2-2 pontkülönbség volt. 

A szabályok nagyjából a szokásosak voltak: 

- 48 óránk volt a játékok elkészítésére

- a témát a jam kezdete előtt egy órával tudtuk meg: Not of this world

Egy kis változás volt a menetrendben: most négy fős csapatokat kellett alkotnunk, főleg azért, mert hiány volt programozók terén. Úgyhogy végül is kevesebb csapat volt, mint általában, de ez szerintem egyáltalán nem volt kárára a dolognak. 

Ugyanis így több idő jutott arra, hogy odafigyeljünk a kisebb dolgokra is. És nem ártott a csapatoknak plusz még egy ember, akár hangokról, akár designról, akár grafikáról volt szó. 

A csapatok nagyon jól közelítették meg a témát. Volt alien inváziós, volt gabonakörös-kombájnos-szörnygyilkolós, volt elhagyatott iskolában warlockkal irtós, és bedrogozott nagyis is. Meg persze ott volt a mi szellemként feltámadós és temetőben bóklászós játékunk. 

Zsánerekben sem volt hiány, volt aki side scrollert csinált - classic game jam téma, volt aki a labirintust részesítette előnyben, volt ügyességi játék, meg puzzle game is (mi, hehe). 

 Ami újdonság volt, hogy mindenki ajánlhatott témát, amiből aztán szavazással döntötték el a résztvevők, hogy végül mi legyen a végleges. Szerintem ez tök jó változás volt, mert így mindenki arra tudott szavazni, amiben a legszívesebben dolgozna. Mondjuk picit meglepett az eredmény, de tény, hogy rengeteg elgondolása lehet a dolognak. Sajnos túl kevés csapat volt ahhoz, hogy teljesen random megoldások szülessenek. 

De mint mindig, most is nagyon családias volt a hangulat, és tényleg csapatépítő jellege volt az egésznek. Végre bele se szakadtunk, úgyhogy készen álltunk arra, hogy a leadás után végigpróbálgassuk a többiek alkotásait, és mindet kipróbáltassuk pár vállalkozókedvű delikvenssel. 

Imádom a Gameloft jameket amúgy, mert ilyenkor látom igazán, hogyha odarakják magukat a profik, akkor mi mindent ki lehet hozni 48 órából. Persze nyilván kell hozzá a versenyszellem, a nyerni akarás, meg a díjak is. De akkor is nagyon tanulságos az egész, és szerintem sokkal jobb játékok kerülnek ki ilyenkor, mint mondjuk egy Global Game Jam alatt. Magamon is érzem, hogy jobban igyekszem. 

Úgyhogy ezzel elkészült a márciusi játékom is a havi egy játék kihívásba. Szerintem messze verni fogja az összes többit, de persze ne igyunk előre a medve bőrére... majd meglássuk :) 

Egyébként, az áprilisi tervem a havi egy játékra pont a Ludum Dare lesz, ugyanis most jött el a tavaszi ideje. Természetesen ott leszek, ha gondoljátok, akkor gyertek ti is! A Nemesys irodában lesz, mint mindig, és biztosan szuper jól fogunk szórakozni. 

Akit érdekel, tudok küldeni gameplay vidit a játékunkról, vagy akár ki is tudjátok próbálni, végig tudjátok tolni. Írjatok itt kommentben, vagy Facebookon! 

Ha további játékfejlesztős hírekre vágytok, olvassátok el a többi hasonló bejegyzést is, és keressetek fel Facebook-on, hogy ne maradjatok le semmiről! 

Most már pár éve producerként dolgozom, ami nagyrészt a kommunikációról szól. De előtte fejlesztettem egy éven át egyedül, és ezer éve járok game jamekre is. 

Kívülről az ember azt várná, hogy a játékfejlesztés egy olajozott gépezet (hiszen matek, meg programozók, meg minden), de ez nem igaz. Édekes felismerés volt a számomra, hogy a legnagyobb hangsúly a kommunikáción van, és valószínűleg ez minden iparágban így van. 

Nem is csodálkozhatnék, hiszen már maga a játék is egy kommunikációs médium, ahol interakcióba lépünk a játékossal, mondunk neki valamit, élményt adunk át. Ennek is megvannak a maga szövevényes eszközei, amiről már nagyon sok jó cikk, könyv és előadás érhető el. 

Az azonban már egy érdekesebb téma, hogy maga a fejlesztés tulajdonképpen micsoda: az is nagyrészt kommunikáció. Rengeteg féle ember dolgozik együtt hónapokon (éveken?) át egyetlen projekten, és mindenki másképp gondolkozik. Szerintem ki kellene találni egy viccet arról, amikor egy designer, egy concept artist és egy programozó beszélget - bár lehet már sok ilyen van, csak én élek barlangban.

Ebben a sokszínű környezetben létfontosságú, hogy minden információ átérjen egyik sarokból a másikba. Méghozzá úgy, hogy mindenki a megfelelőképpen értse. Nem mondhatsz valamit ugyanúgy Rozinak, aki leprogramozza a kameramozgásokat, mint ahogy Bélának mondanád, aki aztán kitalálja a karaktert. A legszebb a dologban az, amikor azt gondolod, hogy jól elmondtad amit szerettél volna, és valami teljesen mást kapsz végeredménynek. Mert hát, mindenki másképp értelmezi és képzeli el a gondolataidat. 

Nyilván ez sok másik szakmára is igaz, és ilyenkor jön jól a dokumentáció. De hát az sem mindig elég. És mivel a játékfejlesztés egy kreatív szakma, a kommunikáció nem mindig magától értetődő.

A titok szerintem a személyes kommunikáció, mert teljesen más az, amikor csapatként gondolkozunk, vagy csak szimplán elküldünk egymásnak valamit, mintha tény lenne. Az egésznek az üzenete teljesen más. A kommunikáció lényege itt szerintem az, hogy csapatot teremtsünk. Hogy megértsük a másik álláspontját és közös nevezőre jussunk. 

Emellett persze nem árt, ha van egy nagyon pontos specifikáció és ismerjük a kollégáinkat is. Van, aki mindig a tökéletes munkára törekszik, és ezért akár háromszor annyi időt is áldoz valamire (mert egy edge case esetleg nincs lefedve, vagy maradt benne valami apró tökéletlenség, amit még bugnak se mernék nevezni). De olyan is akad, aki csak, és pontosan azt csinálja meg, ami le van írva. Magától nem tesz fel kérdéseket, vagy nem gondolja át a dolgok működését. Olyan is van, aki mindenből MMORPG-t csinálna legszívesebben, és emiatt túlkomplikálja még a legegyszerűbb feature-t is (mert hát ugye fel kell készülni arra, hogyha mégis szeretnénk betenni ide egy plusz funkciót). Ez mind teljesen természetes dolog, mert mások vagyunk, és más dolgok fontosak a számunkra. De hogyha vesszük a fáradságot arra, hogy megismerjük egymást, és beszéljünk egymással, ezek kezelhetővé válnak. 

A másik, amit érdemes szem előtt tartani, hogy a játékfejlesztők általában okos és érzékeny emberek. Ez a kombináció remek munkaerő, önálló és termelékeny, de csak akkor, hogyha támogató közeget érez maga körül. Egyre inkább azt gondolom, hogy itt siklik sokszor félre a dolog, mert sokan nem veszik figyelembe, hogy az érzékeny emberekkel sokkal többet kell beszélgetni. Így elkerülhetőek a félreértések, és mindenki bizalommal lesz a csapata iránt, ami emeli a morált és a teljesítményt is. Egyszerűnek tűnik, de eddig azt tapasztaltam, hogy hatékonyan működik. 

Az egész témából azt emelném ki, hogy ahhoz, hogy valaki elérhesse a teljesítménye maximumát, bíznia kell a többiekben. El kell merje mondani, ha valami nem stimmel, hogyha valami nehezíti az életét. Mindez kommunkáció, és hiába a legjobb programozó / grafikus valaki, hogyha ez nincs meg. Akkor sosem lesz igazán jó egy projekt. Nem elég egy producer, aki megszabja a határidőket, hanem egy funkcionális, kreatív gondolkodású csapat kell hozzá. 

Ha tetszett a cikk, olvasd el a többi játékfejlesztésről szóló írásomat is, és kövess Facebook-on, hogy ne maradj le semmiről! :) 

Az év legnagyobb game jam eseménye zajlott most a hétvégén, a Global Game Jam.

Persze nem hagytam ki, főleg mivel idén én is kacérkodom a havi egy játék kihívás gondolatával. Ennek a lényege, ahogy a neve is mutatja: hogy minden hónapban csináljanak a résztvevők egy játékot, lehet james, lehet akármilyen kis apró dolog, a lényeg, hogy csináljuk. 

Én most eléggé kiestem a saját fejlesztésekből, és ez már kezdett zavarni, úgyhogy idén igyekszem visszatérni az indie fejlesztéshez, és tákolni kis apró játékokat. Főleg két saját ötletre szeretnék fókuszálni, de rájöttem, hogy sokkal könnyebben állok neki ezeknek is, hogyha közben kapok egy kis game jam motiváció-löketet. Úgyhogy az egész havi egy játék nekem erről szólna, majd meglátjuk mi lesz belőle. 

De most akkor a Global jamről egy kicsit! 

Idén is a Nemesys Games adta az irodát az eseménynek, és a téma a következő volt: "What home means to you". Nem voltam túlságosan elragadtatva tőle, de ez is egy téma, és igazából teljesen mindegy is, hogy mit kapunk. A lényeg, hogy ötletet adjon az induláskor, és a játék alapját viszonylag hamar ki is találtuk.

Most is, mint mindig, 48 óra állt rendelkezésre a csapatoknak, az idő múlását pedig nagyon kedvesen egy óriási TV-n folyamatosan vetítették. No pressure. A témát péntek este 7-kor hirdették ki, így vasárnap este 7 óra volt a feltöltés ideje is. A Global Game Jam honlapján egyébként minden játékot le lehet tölteni, ha valaki ki szeretné próbálni őket. A miénk itt érhető el. 

A játékunk főszereplője egy szellem, aki nagyon jól elvolt hatalmas kastélyában, amíg be nem költözött két élő ember, és meg nem zavarta a nyugalmát. A játékos feladata az, hogy meggyőzze a két a lakót, hogy kívül tágasabb. Ehhez pedig igazi jó poltergeist módjára meg kell szállnunk különböző tárgyakat a szobákban, hogy azok majd jól a frászt hozzák az emberekre, akik mit sem sejtve betévednek egy-egy helyiségbe. 

A végére a szokásos pánikhangulat ellenére sikerült befejeznünk a játékot, bár arra már nem nagyon volt időnk, hogy balanszoljunk. Szóval működik a játék, de elég nehéz végigcsinálni. Az alapmechanika az, hogy fel kell töltenünk az emberek "freak-mérőjét" ahhoz, hogy nyerjünk. Ha viszont meglátnak minket, akkor egyből veszítünk, és elölről kezdődik minden. 

A miénken kívül egyetlen másik játékot kísértem figyelemmel, ahol két ház harcol egymással, és a lényeg, hogy minél több embert tömjenek magukba. Furán hangzik (amúgy az is), de fun volt vele játszani. Egészen sok csapat volt idén is, szerintem 5-6 játék készült el, ami egy átlag jamhez képest nagyon szép szám (Magyarországon legalábbis). 

A játékok pénteken bemutatásra kerülnek az Ingame-ben, ahol ki is lehet majd próbálni őket. Ez is mindig jó móka szokott lenni, úgyhogy akit érdekel, jöjjön el, és nézegesse meg mit hoztunk össze egy hétvége alatt. 

Ha valaki kedvet kapott, tavasszal jöjjön el a következő Ludum Dare jamre, én biztos ott leszek :) 

Ha további játékfejlesztős hírekre vágytok, olvassátok el a többi hasonló bejegyzést is, és keressetek fel Facebook-on, hogy ne maradjatok le semmiről! 

Megint véget ért egy év, és nekem talán ez volt az eddigi legdurvább. Úgyhogy úgy döntöttem, most szépen számba veszem mindazt, ami történt, és megosztom veletek is. 

Szigorúan képekben.

Najó, egy kis magyarázat is jár hozzájuk. 

Csatlakoztam a Gamelofthoz, és a Dragon Mania producere lettem 

Global Game Jam - első multiplayer kódom

Skool meetup - játékfejlesztésről beszélgettünk, hogy kedvet kapjanak a lányok a szakmához 

StoryCode meetup - narratív játékok felépítéséről értekeztünk

Nemesys Games - játékfejlesztés oktatás

Corvinus egyetem - órát is adtam ám :) 

V4 Future sports Conference - előadást tartottam a nők helyzetéről játékban és játékfejlesztésben

Reboot Conference - jó volt :D 

Glamour - interjúalany voltam gamer lányok témában

43. Ludum Dare - hóembert építettünk

Remélem 2019 is hasonlóan eseménydús lesz! 

Boldog új évet mindenkinek :) 

Ha tetszett a beszámoló, olvasd el a többi témába vágó írást is, és keress fel Facebook-on, hogy ne maradj le semmiről! 

Most jól megtoltam a game jam vonatot, és hajráztam egyet megint a Ludum Dare keretein belül. 

Mint mindig, most is a Nemesys Games adta az irodát az eseményhez. Nagyon mókás volt, mert csak a mi csapatunk vonult ki a helyszínre, úgyhogy végig hárman toltuk az egész irodában. 

És meg kell mondanom, még sosem nevettem ennyit game jamen, mint most. Ami persze a szuper csapattársaimnak is köszönhető :D 

A téma a következő volt: Sacrifices must be made.

Ez külön izgi így karácsony előtt, úgyhogy úgy döntöttünk, összevonjuk valami karácsonnyal kapcsolatos dologgal. Ez sikerült is, és megszületett a főhösünk: egy három részből álló hóember. Mindhárom része külön képességekkel bír, és minden pályát csak úgy tudunk megcsinálni, hogy két részt feláldozunk a háromból. Ez tök jól indult, csak baromira nem ez lett a végén :D

A végére semmi sem maradt a témából, és a játék teljesen átalakult. A cél az lett, hogy összeálljon a három rész egy egésszé, és újra teljes hóember lehessen. Nagyon cuki, mi? :)

Szóval elengedtük a témát, és az elején nagyon nagyravágyóan kitervelt 3 pályát is. Egyetlen egyet csináltunk meg, de azt legalább (valamennyire) kicsinosítottuk. Mai napig büszke vagyok az utolsó pillanatban bepakolt gyönyörű kékeszöld falakra, és a megölhetetlen legalsó hóember részre. Erről azóta sem beszélünk. 

Szóval egyetlen pálya, de karácsonyi hangulat! Azóta megtudtam, hogy más csapatok is indultak, csak nem jöttek be az irodába. A gameplay linkeket alább találjátok :) 

 Build yourself!

Evil Ship 

Ez most kicsit visszafogottabb jam volt, de akit érdekel a fejlesztés, mindenképpen ajánlom, hogy jöjjön el lgközelebb., ami a Global Game Jam lesz. Ez a legnagyobb a jamek körében, úgyhogy tényleg érdemes megpróbálni! Ott aztán mindenkitől lehet segítséget kérni, és bármelyik csapathoz érdemes csatlakozni. 

Remélem találkozunk januárban! :) 

Ha további játékfejlesztős hírekre vágytok, olvassátok el a többi hasonló bejegyzést is, és keressetek fel Facebook-on, hogy ne maradjatok le semmiről!