Az Alienation az utóbbi idők egyik legjobb coop játékává nőtte ki magát a számomra. Minden megvan benne, ami kell: rövid pályák, gyorsan végighentelhető küldetések, menő karakter skillek és pont annyi coop elem, ami még nem teszi az egészet fáradságossá. Úgyhogy még egy review-t írtam róla, az első után kb. másfél évvel :D

Akkor kezdtem el játszani ezzel a játékkal, amikor "ingyen" megkaptuk a PS plusz előfizetéssel (amit már évek óta le akarok mondani, de mindig elfelejtek, és persze automatikusan vonják, így végül inkább kipróbálok minden játékot amit kapunk vele). Ami kifejezetten tetszett, hogy az elején szuper casual, de közben teljesen bele lehet feledkezni, és viszonylag hamar nehezedik, így taktikázni is kell benne egy idő után. 

Pros

Nagyon szuper választás, hogyha van még az embernek fél órája indulás előtt, amit aktívan szeretne tölteni, vagy csak akar egy rövid, feszültséglevezető alien gyilkolós sessiont munka után. Amire még kiváló: lefoglalni a vendégségbe érkező tiniket, főleg ha több kontroller áll rendelkezésre. 

Ami kifejezetten előnye a játéknak: a karaktereknek izgalmas ulti skilljei vannak, amiket jól lehet kombinálni, és egyes szörnyfajtákra alkalmazni. A játék maga egy élvezetes shooter, jól sikerült megragadni a zsánert, és tök jó a ritmusa a játéknak. A töltés nagy kedvencem: egy kis ritmusjátékot csináltak belőle - ha az ember pont időben eltalálja a gombot, akkor gyorsabb lesz a töltés. Ez nem tűnik nagy dolognak, de egy 50 ellenségből álló horda esetén már az a pár töredék másodperc nagyon sokat tud számítani - arról nem is beszélve, hogy mennyire király érzés, amikor sikerül időben töltenünk (amit nagyban megtámogat a remek sound design is).  

Amellett, hogy egy egyszerű, könnyen érthető, casual játékról van szó, a gear és skill rendszer kifejezetten kidolgozott. A fegyverek különbözősége értelmet ad annak, hogy tényleg cseréljük és fejlesszük őket, míg a felszedett cuccokból upgrade-elni tudunk. Ami nagyon tetszik az egész dologban, hogy a már nem használt, régi itemeket is újra lehet hasznosítani egy nagyon leegyszerűsített crafting rendszerben. Ha már nem kell valami, szét tudod szedni, amiért item partokat kapsz. Ezekből pedig újra tudod dobni egyes fegyvereid értékeit: pl. ha nem vagy megelégedve a fire rate-el, vagy a damage mértékével, meg tudod próbálni újradobni őket. Persze elvileg véletlen szerűen kapsz új értéket, szerintem kicsit meg van bundázva a rendszer, ugyanis túl sokszor dobtan az első vagy második alkalomra szinte maximum közeli értékeket. Jó érzés volt, úgyhogy nem panaszkodok :D

Cons

Annak ellenére, hogy maga a játék nagyon szép és színes, a képernyő borzasztóan zajos. Sok apró részlet van belezsúfolva, és nem kivehető sem az előtér-háttér különbség, sem a karakterek. Folyamatosan előfordul, hogy elveszítem a karakteremet a képernyőn, vagy azt hiszem, a másik játékos karakterét irányítom (pedig csak beszorultam valahova). Ez... idegesítő az esetek többségében. Minden szörny, tárgy, karakter a játékban fényes, így nehéz megkülönböztetni őket. 

Erre rájön az iszonyatos kamerakezelés, amitől sokszor fogalmam sincs, merre vagyok arccal. Ha befutok egy fal mögé, konkrétan nem látszik a karakterem. Sem a szörnyek, amik a fal mögött vannak. Ezen halálra szoktam bosszankodni magam, főleg amiatt, mert a játék tele van szűk helyekkel, ahol nem lehet másképp megoldani az előre haladást. Elgondolkodtam rajta, hogy ez vajon szándékos design döntés volt-e, vagy csak a véletlen hozta így, és őszintén remélem, hogy az utóbbi. 

Még egy gyengesége van a játéknak, és az pedig a történet. Na jó bevallom, már egy ideje fogalmam sincs, hogy mi a háttér sztori, de azt hiszem ez sok mindent elárul. A borzasztóan klisés alien invázió alaptörténet mellett az indokolatlanul hosszú rádióüzenetek biztosítanak minket arról, hogy halálra unjuk magunkat. De szerencsére a játék nem kényszerít rá, hogy ezeket végig is hallgassuk, mehetünk gyakni, amint felvettük a quest itemet. 

Konklúzió

Minden kis hibája ellenére nagyon megkedveltem ezt a játékot, főleg azért, mert kifejezetten jó coop élmény. Egyedül nem biztos, hogy játszanék vele, de ha csak egy rövid, aktív kikapcsolódásra vágyik az ember, tökéletes választás. Emellett nagyon hangulatos, szép grafikája van, a szörnyek változatosak és jól kigondoltak (egyszerre imádom és utálom a teleportálós szörnyet például, aminek a megjelenése meccsfordító tud lenni). Úgyhogy ajánlom a játékot, főleg hogyha valaki azon agyal, mit tudna játszani a barátjával / párjával / testvérével/ gyerekével. 

Ha tetszett az cikk, olvasd el a többi játékbemutatót is, és keress fel Facebook-on, hogy ne maradj le semmiről! :)

Szóóóval, mindenki tudhatja már régóta, hogy hatalmas Uncharted rajongó vagyok. A négyes rész kicsit rosszul érintett - habár tök jó sztorit rittyentettek hozzá, mechanikailag nem voltam elájulva tőle. Aztán még jobban lehangolódtam, mikor megtudtam, hogy egy DLC-nek tervezett cuccot ki akarnak adni önálló játékként. 

Aztán pedig... mit tehettem volna? Egyszer csak akciós volt a PS store-ban! Ráadásul két nő a főszereplő! Nem is csak dísznek vannak, meglehetősen fiús mind a két csaj - habár megpróbálták az egészet indokolatlanul vagánykodósra venni. De hát még mindig inkább ez, mint a bikini-armor.

A játék folyamán (bár még nem értem a legvégére) nagyon hullámzó volt a kedélyállapotom. A legeleje baromi ütős, nagyon hatásosan mutatja be egy polgárháború által sújtott városrész mindennapjait. Szinte a bőrömön éreztem a feszültséget, ahogy megpróbáltam kikerülni a katonai ellenőrzőpontokat. 

Aztán sajnos szörnyen unalmassá és sekélyessé válik a történet, amint a két főszereplő összetalálkozik. Igaz, mind a kettőt ismerjük már korábbi részekből, és mégis, valahogy sikerült teljesen felszínesre csinálni a karakterüket - csak witty beszólogatások mennek a játék kb. feléig, karakterépítés címszó alatt. A sztori onnantól kezd beindulni, hogy megjelenik Sam Drake. Tetszik, hogy kicsit összehúzták a történetet az előző résszel, így van támaszpont és kapcsolódás a sorozat többi részével, annak ellenére, hogy más a főhős. Innentől a lányok személyiségét is megismerjük, és érzelmileg már lehet kapcsolódni hozzájuk - pl. megtudjuk, hogy Frazer apukája meghalt, és halálra előtt ugyan azt a kincset kereste, amire most a lánya is vadászik. 

Az egész játék eléggé rövid (itt bukik le, hogy DLC-nek készült). Egyrészről elismerően bólintottam, mikor beletették a token collectiont, amivel egy új játékrészt teremtettek a sorozatnak (össze lehet gyűjteni x darab tokent, amiért cserébe egy mechanikai segítséget kapunk a további kincskeresésekhez). Másrészről kicsit az volt az érzésem, hogy bele akartak tenni még egy órányi játékidőt, hogy legyen mit csinálnia a játékosnak. Később ugyan ezeket a helyszíneket újra felhasználják, szóval gyanúsan megúszósra sikerült a dolog.  

Ami a legnagyobb negatívuma a játéknak, az a harc mechanika. Valahogy minden résszel egyre rosszabbra csinálják (najó, a 3-as egész jó volt a visszadobható gránátokkal). Most már annyira casual lett, hogy szinte teljesen súlytalan: igazából halál mindegy, milyen fegyverrel lövünk, milyen pozíciót választunk, és úgy egyébként, hogy mit csinálunk. Az NPC társunk magától is gyilkolászik, szinte elég csak kivárni, amíg elintéz mindenkit. Ezen kívül csak kétfajta fegyver lehet nálunk: egyfajta pisztoly és egyfajta puska. Ha felveszünk egy újat, eldobjuk a régit. Nem nagyon van értelme fegyvert váltani amúgy, és az ammo gyűjtögetés is totál lényegtelen. 

Ami viszont a legnagyobb előnye, hogy a tájak gyönyörűek. Komolyan, szerintem ez a legszebb Uncharted helyszín, főleg a földalatti részeken. Tényleg olyan érzés, mintha olyan helyeken járnánk ahol 1000 éve senki. Az egész térnek van egy epikus érzete, amitől a saját kicsiségünk még érzékletesebbé válik. Az ügyességi része is egészen jól sikerült, de ez eddig is nagy előnye volt a sorozatnak. 

Összességében azt mondanám, hogy a Lost Legacy tökéletes szórakozás, de nem ajánlanám hard core játékosoknak. A történet végére még nagyon kíváncsi vagyok, főleg arra, hogy lesz-e természetfölötti ebben a részben, vagy elhagyják teljesen. Plusz, megjött a kedvem egy jó kis indiai nyaraláshoz :D

Ha tetszett az cikk, olvasd el a többi játékbemutatót is, és keress fel Facebook-on, hogy ne maradj le semmiről! :)

Az az igazság, hogy ez a játék már jó régóta ott csücsül a PS4-en, de valamiért nem igazán játszottunk vele. Pedig van coop mód, meg lehet lövöldözni, tehát elvileg minden adott egy jó kis vasárnap esti romantikus mészárláshoz.

Szóval úgy történt, hogy valamelyik hétvégét a civilizációtól elzárva töltöttük, és mivel elég sokat esett az eső, megnéztük, milyen játékaink vannak, amikkel közösen tudunk játszani. Megtaláltuk az Alienation-t, és... a következő pillanatban már két órával később volt! Szóval nekünk eléggé bejött, bár persze vannak idegesítő dolgai. 

Alapjában vége a játék egy izometrikus shooter, amiben - a neve is sugallja - alieneket kell gyilkolászni. Hangulatában a Helldivers-re emlékeztet, de annál sokkal nagyobbak a pályák, és több a sztori is. Minden pályán van egy küldetés, általában aktiválni kell dolgokat, miközben az ember átverekedi magát különböző pusztító képességekkel megáldott szörnyeken. 

Minden pályán egyre mélyebbre hatolunk az ellenséges területre - a posztapokaliptikus környezet nagyon szépen meg van csinálva, bár néha kaotikus, és a szörnyek Diablo szintű rajokban jönnek. Az ember azt hiszi, sose lesz vége egy-egy rohamnak, és mikor végre vége, a győzelem érzése mindennél édesebb. 

A játék elején három féle karakter közül választhatunk: Tank, Bio-Specialist és Saboteur. Mi tank-specialist kombóval nyomolunk, én vagyok természetesen a bio fegyveres. A kasztok igazából a fegyverek képességeit, és a speciális képességeket befolyásolják - míg a tank atom ütős attack ultit és pajzsot kap, addig a bio specialist mérgező ködöt, és gyógyítást. Ha valamelyik karakter meghal, a másik újra tudja éleszteni, viszont ha mindketten meghalnak akkor... elölről kell kezdeni a pályát. 

A karakterfejlődés tekintetében mondhatni klasszikus RPG ez a játék: különböző típusú képességekre lehet pontokat kapni, és újakat unlockolni szintlépéskor. Emellett folyamatosan el vannak szórva a pályákon fegyverek, armorok, és gránátok, amik közül a játékos kiválaszthatja a neki legjobban tetsző geart. Nyilván minél magasabb szintű egy karakter, annál faszább cuccokat lehet összeszedni. 

Maga a játékélmény elég kis átlagos (bár azért még könnyű fokozaton is kihívás életben maradni), de pár dologgal nagyon feldobták. Nekem bejött például a töltés mechanika: az alap töltés elég lassú, de ha az ember eltalálja a gyorstöltésre kijelölt kis zöld sávot a töltőcsíkon, akkor gyorsabban is végezhet. A másik tök jó elem pedig az, hogy minden erőforrást a pályáról lehet összeszedni - xp boost, speciális képesség töltő, élet, fegyverek, stb. Így érdemes jól körbejárni a pályát és kinyitni minden ládát. 

Úgyhogy ha valaki jó coop élményt keres, mindenképp adjon a játéknak egy próbát, nagyon jól el lehet vele szórakozni. Aki pedig már próbálta: nektek mi a véleményetek?