Rájöttem, hogy imádok platinumozni. Ennek köze lehet ahhoz, hogy játékosként az achiever kategóriába tartozom, ami azt jelenti, hogy szeretek mindent kimaxolni, összegyűjteni, aztán ezzel flexelni. Na most itt flexelek majd nektek a platozott játékaimmal, de azért igyekszem hasznos bemutatót is nyújtani ezekhez a játékokhoz. 

**Kiplatozás / platinumozás: az összes Achievement (trófea) megszerzése egy játékban, amiért általában a Nagy Platinum Achievement a jutalom, ami azt jelenti, hogy minden kihívást megcsináltál egy játékban, és minden lehetséges dolgot kimaxoltál. 

Na hát akkor térjünk is a lényegre! 

Elég nagy Harry Potter kedvelő vagyok kicsi korom óta, de azért nem sorolnám magam a fanatikusok közé. Olvastam a könyveket, láttam a filmeket párszor… és tetszett a világ, a karakterek naiv bártorsága, és a világ felfedezése rajtuk keresztül. Ezért is gondoltam, mikor megjelent a játék, hogy tök jó lesz elmerülni Hogwartsban, felfedezni a varázslóiskola titkait, és megélni a “kiválasztottnak” jutó nehéz, de epikus sorsot. 

A Hogwarts Legacy egy nagyon hangulatos kis játék a Potkey Games stúdiótól. Abszolút megéri beszerezni, hogyha valaki át szeretné élni Harry Potter világát, el szeretne merülni a varázsvilág mókás és sajátos titkaiba. Őszintén ajánlom mindenkinek, aki szeret felfedezni, mászkálni, varázslóskodni. 

Nem ajánlom azonban azoknak, akik valami játéktervezői remekműre vágynak, vagy neadjisten a játékmenet elmélyülésére, mert ezt viszont nem kapjuk meg. Van egy egyszerű csata mechanika, és rengeteg grind. Van egy csomó collection, mind iszonytatóan sok elemmel, és elég sok kihagyott ziccer is (hol maradtál, quidditch? Mi ez az állatszaporítás meg dolgok farmolása belőlük, amivel aztán nem igazán kezdenek semmit?)

A minigame-ek kezdeti változatossága is langymeleggé válik, mikor 250x kell megcsinálni őket (rád nézek Merlin Trial -_-), és a kétezredik goblin letüzelése sem emelkedik ki a pocsolyából, amibe a játékélmény süllyed egy idő után. A hangulat azonban még ilyenkor is bent tart, az új térképrészek felfeldezése, és minden, ami a varázsvilághoz tartozik. A városok és kis falvak élettel teliek, és igazán izgalmas felfedezni a jelentős helyeket, és megismerni azok történetét. 

A történetszálak is kifejezetten jók, a mellékszereplők érdekesek, és hozzáadnak a játékhoz. Ami egy kicsit furcsa, hogy senkivel nem lehet beszélgetni a questek keretein kívül, még azokkal sem, akik elvileg a legjobb spanjaim. Kicsit furcsán éreztem magam, amikor próbálok velük interakcióba lépni, de ők csak állnak bambán a folyosón, és átnéznek rajtam… Hát kösz, az előbb mentettelek meg, segítettem neked kilopni a legtitkosabb titkokat a suli könyvtárából (vagy épp végignéztem az elég creepy family drámát és segítettem minden családtagodnak, mint egy jó pszichológus), de azért ne is köszönj, igazán nem gond... Kicsit odavág a ludonarratív disszonancia ilyenkor. 

Platinumra vágyóknak

Ne kínozzátok magatokat ezzel a játékkal. Én már feláldoztam magam értetek, és az a verdikt, hogy nem éri meg… komolyan. Kivéve persze, ha lakik bennetek (is) egy kis mazochista, aki élvezi a monoton feladatokat. Rengeteg, de tényleg rengeteg grind minden collection-t kimaxolni, de még csak nem is ez volt a legrosszabb. 

Ugyanis a platinum trophy-hoz mind a 4 ház kezdősztoriját végig kell játszani. Ami azt jelenti, hogy a tutorial-t meg mindent végig kell csinálni újra, és újra, és újra (elvileg lehet menteni egyet a házválasztás előtt közvetlen, de nekem valahogy sose sikerült rendesen). Egy kis felüdülést nyújt a különböző kerettörténet, de hát ugye a branching narratíva titka, hogy ugyanúgy indulunk, és végül ugyanoda jutunk, akármennyire is csavargatják a questek aktuális menetét. Szóval rohadt frusztráló, maradjunk ennyiben. Az pedig, hogy legalább kipróbálhatjuk a különböző házak játékmenetét és környezetét, nem jelent túl sokat, hiszen bármelyik házzal kezdünk, minden ház-specifikus részt fel kell fedeznünk egyébként is, hogyha meg akarjuk szerezni a platinumot. 

Összegzés

Kicsit az volt az érzésem a játékkal kapcsolatban, hogy nagyon casual-re akarták csinálni, nehogy veszítsenek a Harry Potter fanbase-ből. Ezzel nem is lett volna baj, de a mechanikákból sokkal többet is ki lehetett volna hozni (pl a lockpick minijáték, meg úgy amúgy a skillek építése). Szándékosan tartottak mindent minimálon, és inkább a mennyiségre adtak a mélység helyett. Van itt minden mint a búcsúban: csata, lockpick, stealth küldetések, minigamek, narratív branching, dolgok megkeresése, skillek fejlesztése, gear gyűjtögetés, aréna, lakberendezés, farmozás (saját palántáink gondozása), állatgondozás, crafting, alkímia, seprűnrepülő-versenyek, és még nem is soroltam fel mindent. Ám ezek némelyike teljesen súlytalan (lakberendezés, tényleg?). Azt éreztem, hogy azért rakták bele, mert hát az majd úgy jó lesz a célcsoportnak, de azért csata is legyen, meg adava kedavra, meg ilyen betörős stealth mission is kell ám, mert mi van ha pont az nem lesz benne, és valaki ezért nem játszik majd?! 

(azért ezek az állatok marha cukik) 

Szóval a kevesebb néha több klisé itt most igen hasznos lett volna. Jobban elmélyített csata mechanikákkal, és a világ felfedezésével (a minijátékokat, sőt, akár a craftingot is ideértve, ami amúgy funnak ígérkezett, de egy lapos, horizontális valami lett ahelyett, hogy tényleg hasznos, vagy szerves része lett volna a játéknak) bőven eleget rakott volna le a készítőcsapat az asztalra. 

Ettől függetlenül hangulatában, a narratívában, és grafikában tényleg lenyűgőző a játék. élveztem repkedni a seprűmön, felfedezni a híres varázslóiskola titkos zugait, és kiélni magam a teljesen ízléstelen varázstuha-szettek megalkotásában.

Ja igen, mert amúgy az is van benne, cusomizálható a kinézete a karakterünknek. Haha. 

Ha tetszett a cikk, nézd meg a többi játék ajánlót is!