Most hétvégén vettem részt életem első programozó workshopján, a Django Girls jóvoltából. Nagyon örültem, mikor bejutottam. Ez az érzés még mindig tart, mert rengeteget tanultam, szuper emberekkel ismerkedtem meg, és nagyon menő unikornisos tetkóm is lett. Bizony. 

Azt tudtam, hogy weboldalt fogunk csinálni, így nyilvánvaló volt, hogy kívül leszünk a komfort zónámon (már amennyiben lehet ilyenről beszélni programozás terén). Azért is szerettem volna részt venni, mert kíváncsi voltam, hogyan működik ez az egész, és persze szerettem volna rengeteg bátor lánnyal megismerkedni, akik nem voltak restek belevetni magukat a fejlesztés világába. Szerencsére sem tudásból, sem bátor lányokból nem volt hiány :) 

Az egész mulatság péntek este kezdődött, amikor feltelepítettük a szükséges programokat, és megismerkedtünk egymással. A lányok 4 fős csoportokba lettek beosztva, így 3 tanulóra jutott egy coach. Mi a Grace Hopper csapatba kerültünk - ugyanis minden csapat egy nagyszerű nőről lett elnevezve, aki az IT területén szerzett érdemeket. 

A fő attrakció azonban szombaton volt: 9-től 6-ig kaptunk időt, hogy összerakjunk egy blogot, a nulláról indulva. Természetesen mindent mi programoztunk, emiatt nagyon sok feladatunk volt. Szerencsére Juci, a coach-unk, egyszerűen szuper volt, mindenben segített, és lelkesedésével tartotta bennünk a lelket. Mindenkinek sikerült eljutnia a publikált, bárki számára elérhető oldalig, így teljes sikert könyvelhettünk el. 

Megvallom őszintén, nem gondoltam, hogy ennyire jó hangulatú lesz az egész. Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, iszonyat motiváló volt látni, hogy mennyire fókuszáltak a lányok. A sok kedves apróság is jól esett, amivel a szervezők készültek nekünk: matricák, kitűzők, poszterek, mókás ideiglenes tetoválások és rengeteg finom kaja. Körülbelül kétóránként hoztak nekünk valami finomságot, és meg kell mondjam, a boxos fánkokkal teljesen levettek a lábamról. Nem volt nehéz dolguk :D 

Annak ellenére, hogy engem leginkább a játékfejlesztés érdekel, rengeteg hasznos információt kaptam. Mostanában legfőképpen az a gondom a programozással, hogy bár össze tudok tákolni működő dolgokat, sokszor nem látom át a folyamatokat. Itt sokat tanultam az alapokról, arról, hogyan érdemes felépíteni a kódot és mire kell figyelni. Mivel Python-ban programoztunk, ami egy objektum orientált nyelv, a tudásomat könnyen át tudom majd konvertálni C#-ra. Megmutatták nekünk a verziókövető szoftverek használatát is, bár nekem ez nem igazán hozott újdonságot, mégis örültem neki, mert ez egy nehezen átlátható dolog, ami alap része minden fejlesztésnek, így hasznos tudást jelent. 

Arra is ráébredtem, mennyire szerencsés vagyok, hogy legtöbbször már csak editorban kell dolgokat csinálnom, és nem kell mindent megírni teljesen a nulláról. Elég kemény meló lenne... 

Maga az esemény pedig egy kvízzel zárult, amiben felmérhettük tudásunkat. Voltak programozással kapcsolatos kérdések, de a csapatneveket megihlető híres nőkről is tudnunk kellett (volna) valamit. Persze nem maradhattak ki a vicces kérdések sem, amivel sok pontot felhalmozhattunk :D

Sajnos nem én nyertem, de a coach-unk előkelő helyet szerzett a ranglistán, így ajándékot is kapott. 

Nem tudom hangsúlyozni, mennyire hálás vagyok az egész eseményért, mennyi erőt adott, és milyen jó élményeket szereztem. Köszönöm a lehetőséget és a sok-sok tudást amit szereztem, nélkületek nem sikerült volna! Remélem sok lány kedvet kap, és tovább foglalkozik majd a fejlesztéssel, mert elfér a diverzitás az iparban. 

Ha valakit esetleg érdekelne, holnap este Women in IT összejövetel lesz, én ott leszek és várok mindenkit szeretettel :) 

Ha tetszett az írás, olvasd el a többi hasonló bejegyzést is, és keress fel Facebook-on, hogy ne maradj le semmiről!