Mindent játékokról és fejlesztésről

Developer Pixie

2016 legjobb játékai

2016. december 28. - Developer Pixie

Vége a karácsonynak, közeleg az év vége, mindent elárasztanak a toplisták... 

Úgyhogy itt a nagy ünnepi pihenések közben úgy döntöttem, hogy összeszedem azt a pár játékot, ami a legnagyobb hatást gyakorolta rám 2016-ban. Ez persze nem feltétlenül kell, hogy jót jelentsen.

 

best-005.jpg

 

Nem is húzom tovább az időt! 

 

Oxenfree

 

oxenfree-review-hero_0_0.png

 

Az Oxenfree egy természetfölöttivel megfűszerezett puzzle-adventure-mystery játék, melynek során egy csapat tinédzser ragad egy szigeten, ahol folyamatosan egyre furcsább dolgok történnek. A kijutáshoz nyomoznunk kell, és ezalatt megismerjük a karakterek történetét, és a sziget történelmét is. Nekem nagyon tetszett a játék hangulata, az, ahogy az elején csak találgathatunk, hogy mi is történik igazából. 

Szerintem ez a kis indie játék 2016 egyik legnagyobb dobása volt. Nemcsak azért, mert a történetével és kidolgozott karaktereivel egy olyan élményt hozott létre, amire kevés nagyobb játék képes, hanem mert a hangulata teljesen magával ragadott. Emellett sikerült mechanikában is újítaniuk: a párbeszéd nem különül el a játékmenettől, hanem szervesen beleépül, így nem zökkenti ki a játékosokat a játékvilágból.

Pluszként megemlíteném, mert nekem designerként nagyon jó tanulság volt, hogy a fejlesztők csupán egy-két játékos cselekedettel is képesek voltak borzasztóan jó élményt kreálni, ami a játékos szemszögéből egyszerű és érthető irányítást, de kerek egész játékélményt jelent. 

 

Firewatch

 

firewatch.jpg

 

A Firewatch egy first person kalandjáték, melynek során Henry, a főszereplő és egyben játékos karakter elvonul egy mindentől távol eső nemzeti parkba, hogy családi traumáit feldolgozza. Ott azonban egyre furcsább dolgok történnek, és az egész játék egy paranoiás versenyfutásba torkollik: Henry ki akarja deríteni, mi folyik a nemzeti parkban. 

Már ódákat zengtem erről a játékról egy korábbi posztomban, így itt csak pár szóval említem meg, miért került be ebbe a listába. Először is: a karakterek miatt. Fantasztikus, hogy mennyire kerek emberi karaktereket sikerült az íróknak összerakni. Másodszor: a játék hangulata egyszerűen páratlan. A gyönyörű, színes tájban tényleg el lehet veszni, és annyira jól átadja a játék a paranoia érzését, hogy játék közben szinte a hátamon éreztem, hogy figyelnek. 

Az pedig, hogy nagyon kevés játékos cselekedettel jó narratív élményt lehet összehozni, itt is bebizonyosodott. A játékos teljesen a világ részévé válik, és ezt mechanikailag nagyon egyszerű és apró dolgokkal érték el. Például azzal, hogy fel lehet szedni a parkban elhagyott szemetet, vagy le lehet fotózni a nekünk tetsző dolgokat. 

 

Darkest Dungeon

 

darkest_dungeon.jpg

 

A Darkest Dungeon különleges helyen van a szívemben, ugyanis nyomon követtem a fejlődését. Nagyon korai verziókkal kezdtem játszani, és jó volt nézni, ahogy kerekedik a játék. 

A Durkest Dungeon-nek beszélő neve van: nagyon sötét és nyomasztó játék, melynek lényege, hogy kalandozócsapatokkal elmegyünk szétcsapni pár(száz) szörnyet. 

A játék különlegessége, hogy a kalandra induló karaktereknek egyénisége van, és a játékos sosem lehet biztos abban, hogy a szörnyekkel való szembenézés milyen hatással lesz rájuk. Attól függően, hogy az egyes karaktereknek mekkora a stressztűrő képessége, akár az egész játék teljesen megváltozhat. A stressz és a horror ugyanis nem várt karakterjegyeket hozhat elő, ami azt jelenti, hogy egyes csapattagokat gyávává, míg másokat megszállott harcossá tehet. 

Annak ellenére, hogy maga az alapjáték nem bonyolult, elég nehéz élve kikerülni egy-egy küldetésből. Nekem nagyon tetszett a játék, és mindenképp szeretném kielemezni, mert játékfejlesztőként sok érdekességet tartogat. 

 

Uncharted 4: A Thief's End

 

uc4-2.jpg

 

Az egyik nagy kedvencem az Uncharted sorozat, néha magam sem értem, hogy miért. 

Lara Croft mellett Nathan Drake a legnagyobb kalandozó, aki egy-két nagyobb kincs megszerzéséért bármire képes. Tetszik, hogy az egész játéksorozatot kicsit könnyebb szívvel készítették: tele van humorral és játékosként tényleg ki lehet kapcsolódni közben. 

A Thief's End azonban megváltoztatta ezt a hagyományt. A történet komor és drámai, ami akár jó irányt is jelenthetne, hiszen Nathan végre felnő és szembenéz döntéseivel. A történet és a párbeszédek zseniálisan meg vannak írva, azonban kicsit azt éreztem a játék során, hogy ezt a játékmenet bánta. Tele van olyan mechanikákkal, amik semmit nem adnak hozzá az élményhez, sőt, éppenhogy széttördelik azt. Értem én, hogy kicsit újítani akartak a régi mechanikákon, de azzal, hogy újakat adtak hozzá teljesen megalapozatlanul, az én szememben csak rontottak az élményen (nem beszélve arról a borzasztó rejtőzködő mechanikáról, amiben a minimum 180 cm-es Nathan a térdig érő fűben rejtőzködik guggolva). 

Úgyhogy nekem kicsit csalódás volt a legújabb Uncharted, de ezzel együtt is erős hatást gyakorolt idén a játékos pályafutásomra. 

 

Deus Ex: Mankind Divided

 

deus_ex.jpg

 

Nagyon vártam ezt a játékot, mert az előző része, a Human Revolution hihetetlenül tetszett - annak ellenére, hogy nem szeretem a cyberpunk dolgokat. Voltak persze gyerekbetegségei a játéknak, de a hangulata és a ritmusa nagyon elkapott. Ezért is lelkesültem be annyira, mikor bejelentették, hogy idén jön ki az új rész. 

Hát, meg kell hogy mondjam, ez is egy nagy csalódás volt, de akkora, hogy nem is bírtam végigvinni. A történet teljesen súlytalan lett, sok olyan szállal, amit egyáltalán nem lehet érteni, ha egy-egy nem kötelező mellékküldetést nem csinál meg a játékos. A fejlődési rendszer hasonló maradt ugyan, de mindvégig erőtlennek éreztem magam, bárhogy is osztottam el a pontjaimat. 

Elvileg a játék nagy előnye, hogy a játékos dönt, hogy lopakodni szeretne, teljesen kerülve a konfrontációt, vagy lesből akarja levadászni az ellenséget, esetleg rájuk akar rontani és szét irtani őket. Én mindhármat próbáltam, és mindnél azt éreztem, hogy reménytelenül gyenge vagyok. A lopakodáshoz nem tudtam olyan utat találni, aminél meglett volna minden implantátumom a folytatáshoz. A harchoz pedig egyszerűen túl sokan voltak, nekem pedig túl kevés volt az erőforrásom. Mivel egy idő után a történet teljesen leült, a pálya pedig végtelenül unalmassá vált, egyszerűen kikopott a játék az életemből. Azóta is gondolkodom rajta, hogyan sikerült így átalakítani a játékot, és hogy pontosan mi az, amit megváltoztattak és ami ennyire elrontotta számomra az élményt. Igazából ezért került be a játék az idei válogatásba - mert máig nem sikerült határozottan kimondani, hogy mi volt vele a bajom. 

 

Overwatch

 

overwatch.png

 

Azt hiszem nem kell nagyon magyarázni, mit keres a listában az Overwatch. A Blizzard megint nagyot durrantott ezzel a multiplayer arena shooterrel, nemcsak azért, mert izgalmas karaktereket hoztak össze, hanem főleg azért, mert kis dolgokkal rengeteget tudtak javítani a játékélményen. 

Kis dolgok alatt például arra gondolok, hogy minden meccs végén megmutatják a Play of the Game-et, ami a játékalkalom legjobb, legügyesebb húzását mutatja meg. Semmi plusz nem jár érte, de iszonyat motivációt ad. Hasonlóan jó móka az is, amikor egy-egy meccs végén lehet szavazni, hogy a többi játékos közül szerintünk ki volt a legjobb. Ezek igazából nem befolyásolják a játékot, de az XP mellett egy olyan szavazási- és elismerési rendszert nyújtanak, ami sokat hozzáad a multiplayer élményhez. 

 

+1 SOMA

 

soma.jpg

 

A SOMA ugyan 2015-ben jelent meg, de olyan nagy hatást gyakorolt rám, hogy be kellett tennem a listába, de ezért csak +1-ként tüntettem fel.

A SOMA egy túlélő horror játék, annak minden kötelező kliséjével. Azonban a történet annyira zseniális, hogy tátva maradt a szám, és összeszorult a szívem. A témát ugyan már sokszor feldolgozták, és a régi nagy sci-fi mesterek is szívesen vették elő, azonban játékban, E/1-ben átadni még senkinek sem sikerült ennyire jól.

Hozzá kell tenni, hogy a SOMA egy kísérleti játék, ami pont azt tűzte ki célul, hogy hogyan lehet narratívát a mechanika részévé tenni - már csak ezért is kötelező, nem csak játékfejlesztőknek! Többet nem is mondok róla. 

 

+2 Life is Strange

 

lifeisstrange.jpg

 

Tudom, tudom, a Life is Strange sem 2016-ban jelent meg. Én viszont megvártam, amíg kijön az összes rész, és csak azután kezdtem hozzá, szóval nekem erősen 2016 januárja volt, mire befejeztem. És persze azóta is sokat gondolkozom rajta, rengetegszer az eszembe jut. Erről a játékról is írtam már bővebben, úgyhogy most tényleg csak nagyon röviden foglalom össze, hogy miért tettem bele a listába. 

A Life is Strange egy kalandjáték, melynek lényege az, hogy Max (a főszereplő) túlélje a gimnáziumi élményeit, és lehetőleg senki ne haljon meg eközben. Max-nek van egy természetfölötti képessége: vissza tud utazni az időben. Ezt a képességét használja, hogy segítsen legjobb barátnőjének, akinek elég balhés lett az élete édesapja halála után. 

Tetszett, hogy egy semmilyen tinilányt választottak főszereplőnek, és mégis nagyon ült az egész élmény. Játékfejlesztőként érdekes volt a számomra, hogy mennyire inkonzisztens volt az alapmechanika (az időutazó képesség), és hogy ez mennyire nem volt zavaró. A választások, amik a történet alakulását befolyásolták, tényleg súlyosak voltak, és nagyon tetszett, hogy a végén volt (egy egyébként ilyen játékokra jellemző) összefoglaló táblázat arról, hogy más játékosok hogyan döntöttek egy adott helyzetben.  

 

Szóval ezek lettek volna a játékok, amik meghatározták számomra 2016-ot. Ki mivel bővítené ki a listát? Írjátok meg kommentben, szívesen kipróbálnék további szuper játékokat is! 

A bejegyzés trackback címe:

https://developerpixie.blog.hu/api/trackback/id/tr3012077463

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ayo · http://jateknaplo.blog.hu 2016.12.28. 15:23:25

+2 Life is Strange e betűje nem bold

Deus Ex: Human Revolution volt előbb

Wilson11 2016.12.28. 15:47:08

Ezek közül egyedül a firewatch ér valamit de az is csak egy unity-s összetákolt ponyvajáték.

A két AAA title, a deus ex meg az ezredik uncharted egy tisztes iparosmunka de a legjobb játék listában szerintem éppen hogy indokolt az említésük. Semmit nem adtak a játékiparnak, még a saját szériájuknak sem. Annyit érnek, hogy a következő részben máshonnan indul a sztori.

A legjobb játék idén magasan a DOOM volt. Amiért tavaly a Mad Max volt a legjobb film, pont azért a DOOM a legjobb játék idén: visszahozta a régi idő skill alapú hentelését, ráadásul olyan elemekkel és játékmenettel amikkel még a dark souls szériával is versenybe szállhat.

Ja nyilván oka van, hogy a Dark Souls III nincs a listában, gondolom a posztoló nem jutott át a mocsaras pályán. Vagy addig se. Pedig a DS3 lenne az egyetlen a listában, aminek a sokadik része valóban alapvető újdonságokat tartalmaz.

Amit érdemes lett volna említeni az a superhot meg a clustertruck, amik valóban a legjobb játékok voltak idén. Nulla játékmenetű platformerek meg a konzolparaszt Overwatch helyett talán ezeket tenném egy listába, mert ezekkel valóban élmény játszani. Nem egy ezerszer lemásolt játékmenet ezerszer látott klónjának 12 éves közönségre formált változata, hanem egyedi ötlet, egyedi megvalósítás és teljes közönségsiker...

Jazo 2016.12.28. 16:33:22

Szerintem ilyen összesített legjobb játék kategóriának nincs értelme, mert olyan mintha ízlésekről vitatkoznánk. Kinek mi jön be. Van akinek valami a világ legjobb étele, másnak meg ehetetlen. Van akinek a stratégiai játékok nem jönnek be, másnak a story nélküli shooterek, autós játékok, vagy a diablo szerű hack and slash. Jobb lenne kategóriánként külön kezelni a játékokat.

onderon 2016.12.28. 16:46:39

Hú Pityuka, neked is lehet nem írnod kellene, hanem valamilyen hangszeren játszanod, ha már mindenképpen valami művészeti ág felé húz a lelked. Had tegyem hozzá a Deus Ex-es összevisszaságodhoz, hogy az általad említett két rész közel sem az első. Csak még ifjú gyermek vagy és nem játszottál az ikonikussá vált első résszel, ami szimplán Deus Ex néven futott. Az, hogy egy Uncharted 4 erős hatást tud gyakorolni a játékos pályafutásodra (sic!) bizony elmond mindent rólad. Leginkább azt, hogy se pályafutásod nincsen, sem játékos nem vagy. Csak szereted az interaktív filmeket. Mert ezek a típusú játékok azok. Lám ahol már kicsit játszani is kellene (Deus Ex) az már nem is tetszik és csalódás számodra. Dehát ezért készülnek kavics egyszerűségű Uncharted fajta játékok, hogy a korosztályod vígan elszórakozzon gondolkodás nélkül. Mi pedig, régi gamerek csak facepalm-ozunk és vágyódunk vissza a régi szép időkbe, amikor egy játékkal hetekig lehetett játszani anélkül, hogy a végére értünk volna.

firg_firg 2016.12.28. 16:52:13

@Wilson11: Azert ez pikans hogy valaki szemelyes listajara, ami tök szubjektív, idejössz es kommentben elmondod hogy a te listad mennyivel jobb, minha az lenne a benchmark, pedig a te listád is csak egy a sok közül.

z91 2016.12.28. 16:52:24

A Darkest Dungeon nekem is bejött - a minimális eszközökkel elért remek hangulattal, a grafika és a design egységével, a fantasztikus narrációval.

A másik emlékezetes játék nekem az XCOM 2 volt - bár a Firaxis megérdemelne egy rakás seggberúgást a sok bug miatt (mind a mai napig, kb. 6 patch után is), de még így is mocskosul élvezetes a cucc.

d3vnull 2016.12.28. 17:12:55

Shadow Tactics. Mindent visz szerintem.

Developer Pixie 2016.12.28. 17:36:05

@Wilson11: Kedves Wilson, én nagyon várom, hogy te is összeállítsd a saját listádat! Szívesen elolvasom majd :)

Developer Pixie 2016.12.28. 17:45:09

@Jazo: Igen ebben igazad van, de nem is szerettem volna igazságos lenni. Csak a személyes 2016-os legnagyobb játékélményeimet szerettem volna leírni, ezért lett mindentbele és teljesen szubjektív :)
De mindenki saját listáját szívesen elolvasom, én szeretem a szubjektív listákat is, és biztos sokaknak van a szívében 2-3 játék amivel idén sokat játszott.

Tinman 2016.12.28. 18:09:09

@Wilson11: Dark Souls 3? Szakadok. Na mesélj milyen újdonságokat hozott az a játék? Semmi egyéb csak egy felpimpelt Demon's Souls & Dark Souls hibrid nyakon öntve a Bloodborne újításaival.

Nem mellesleg a From Soft a King's Field óta ismétli önmagát, hol jól, hogy kevésbé jól. A "mocsaras" pálya pedig pontosan arról tesz tanúbizonyságot mennyire nem tudják már, hogy kínjukban mit találjanak ki. A Souls játékok alappillérre szokott lenni, hogy x mennyiségű staminával bír az ellenfél és te is... na most a Great Crab-ek úgy tűnik erről nem hallottak. :-/

moonshadow 2016.12.28. 18:22:55

Mit akarnak 2016-ban egyszínű elnagyolt grafikával? Látszik, hogy ezeknél csak a bevétel maximalizás fontos, tessék-lássék kapsz a pénzedért valamit.

Tinman 2016.12.28. 18:25:08

@d3vnull: Elmondanád miért? Miben több, mint a 18 évvel korábbi Commandos és a 15 éve elkövetett Commandos 2?

Értem, hogy egy tisztességesen összerakott iparosmunka, egy kvázi Commandos újragondolás csak most japánban, de hol a drasztikus fejlődés? Félek arról van itt szó, hogy a Commandos óta ennek a műfajnak nem volt tisztességes utódja, jött végre egy kiemelkedő, de kb. u.a. a szintet hozza -de többet nem nagyon- és máris mindenki elájul tőle. Úgy tűnik sokan a kevéssel is beérik... persze a mai játékiparban ez nem csoda, amikor rendre bétákat kapunk, meg feldarabolt szemeteket tizenpárezerért.

Részemről a Shadow hangulatától se sikerült a padlóra ejteni az arcom, mert köszönöm szépen, hogy be dobva egy random japán történelmi szférába, de miért? Mi a hátterem? Mi a történelmi háttér? Mi a motivációm? Miért ölöm halomra a "kékeket" és miért vagyok a "sárgák" oldalán? Nem érdekel se a főhős, se a segítői, na nem mintha azoktól is sokat tudnék... nincs kötődésem hozzájuk, nincs a karaktereknek semmi mélysége, tőle meg is dögölhetnek. Minden pálya LVL 1, LVL2, LVL 3 feeling-ű, melyeken minduntalan érződik, hogy az egész egy pályatervezővel van összeszórva. Ezt egy játék közben nem szabadna éreznem, de itt nagyon is érződik, hiszen az egyes levelek között nincs a játékos felé közvetített átívelés. Egyik pillanatban erődben vagyok, a másikban meg egy havas pályán. Miért? Csak.

Ettől függetlenül nem rossz játék, nem rémes játék, de sokkal több lehetett volna egy Commandos copycatnél...

2016-ot írunk ezt így már nem kéne és mégis ez van és mégis tapsol hozzá a nép. Sokaknál elég alacsonyan van az a bizonyos ingerküszöb -.-

angolwoodoo 2016.12.28. 20:28:25

Nagyon köszi, jó kis összefoglaló :)
Nálam helyet kapott a Bound is.

De legjobban a hozzászólásokon szórakozom. Itt van a "régen minden jobb volt" aztán az "én listám az igazi" a "látszik, hogy nem értesz hozzá" és nem utolsó sorban az, aki nem tudja a had és a hadd szavak közötti különbséget. :D

Wilson11 2016.12.29. 00:20:07

@firg_firg: Pontosan azért jobb a listám mert vannak szempontjai és nem csak azokat sorolom fel amik tetszenek hanem amelyik játékok hatása évtizedek múlva is érezhető lesz.

@Tinman: A DS3 pályaszerkesztése ihlette a legjobb játéknak tartott DOOM pályaszerkesztését is. Zseniális. Ajánlom, hogy játssz vele mert a SiN óta nem volt ekkora jelentősége a maptervezésnek a játékmenetre egy amúgy zsáner játéknál. Hasonlítsd össze a korábbi ds-ek vagy a bloodborne pályáival, leginkább henger alakú de lineáris mapok (a konzolok memóriahiánya miatt). Azokhoz képest a ds3 egy új dimenzió.

Tinman 2016.12.29. 15:00:17

@Wilson11:

Random példa Dark Souls 3 mapra: darksouls3.wiki.fextralife.com/file/Dark-Souls-3/undead_settlement_map2.jpg

Egy másik pedig a Demon's Souls-ból: www.geocities.jp/kouryakubo/ds_en/chart/image/21_en_stonefang.gif

Nem tudom miről beszélsz. A Souls játékok jellemzője mindig is kimagaslóan egyedi pályatervezés volt. Nem ez a gond a 3. résszel sem, hanem az izzadságszagú önismétlés. A DaS 3 annak új dimenzió, aki nem ismeri eléggé az elődeit...