Ha tetszett a válogatás, és szeretnél további gyönyörű game art-okat csodálni, akkor katt ide! Ha pedig nem szeretnél semmiről lemaradni, kövess Facebook-on is!
Ha tetszett a válogatás, és szeretnél további gyönyörű game art-okat csodálni, akkor katt ide! Ha pedig nem szeretnél semmiről lemaradni, kövess Facebook-on is!
Nemrég zajlott le az év egyik legnagyobb partija, a Reboot Game Conference.
A konferenciának számos előnye van, de leginkább kettőt emelnék ki: olcsó, és a horvát tengerparton van. Ennyi. Szerintem többet nem is kellene győzködni senkit, eladtam a dolgot! :D
Jó, persze azért árnyalja a kérdést, hogy ki milyen jeggyel és elvárásokkal indul neki. Mi indie developer jegyet vásároltunk, így két főnek megvettük a belépőt, szállást, főbb étkezéseket egy csomagban. Ez nagyban megkönnyítette a tervezést, nem kellett szállást keresgetnünk, és az egész nem sokkal volt drágább, mint a sima belépőjegy. Egyébként minden fajta jegyhez tartozik minden napra egy esti party, ahol két ingyen italt (vagy sokkal többet, csak azt már pénzért) lehet magunkévá tenni.
(ide akartam valami fasza buliképet beszúrni, de egyik se lett igazán felvállalható, ezért mutatok inkább helyette szépséges tájképet Dubrovnikból)
Az egész konferencia ideje alatt tombolt a nyár, baromira sütött a nap, és volt vagy 30 fok napközben. Erre én nem készültem fel, mert valamilyen oknál fogva csak hosszú nadrágot vittem, naptej pedig nem volt nálam. Úgyhogy nem volt elég, hogy halál melegem volt végig, még le is égtem hozzá a kilógó részeken... de ezt az áldozatot boldogan meghoztam.
Azért égtem le, mert több színpad is kint volt a szabad levegőn, a szálloda medencéje körül. Elég menő egyébként napágyból hallgatni egy előadást, és az még menőbb, hogy az előadók ezt teljes természetességgel fogadták.
Az előadások szuperek voltak. Általában azt szoktam mondani magamnak, hogyha egy előadásban három hasznos, vagy új dolgot hallok, akkor már megérte végighallgatni. Ennek ellenére rendszeresen el szoktam menekülni a borzalmas előadásokról. Itt csak kettőről jöttem ki, és az egyikről azért, mert hideg volt a teremben, és már nem bírtam tovább. A többi előadás tényleg érdekesre sikerült, és egész nagy neveket is felsokaroztatott a konferencia. Nekem személyes kedvencem volt Rami Ismail, aki a Vlambeer szószólójaként érkezett, és game design tippeket adott. De baromi jókat mondott Graham McAllister is a UX designról és tesztelésről, ráadásul ő egy research cég szemszögéből tudta bemutatni azt, hogy sokszor mennyire vakon repülünk a fejlesztések alatt.
Izgalmas volt hallgatni Robin Hunicke-t is, aki női példaképem, és aki a GDC Experimental Design Workshop alapításában is szerepet vállalt. Ő arról beszélt, hogy mennyire fontos kísérletezni a játékokban, és megpróbálni minnél nagyobb diverzitást elérni az iparban.
Nekem kifejezetten új és érdekes volt Ziva Cizman holisztikus marketingről szóló előadása is, ahol a Talking Tom sikeres kampányairól beszélt.
Ezen kívül tanulságos élmény volt kétszer 11 órát tölteni egy kisbuszban - megtanultam, hogy háromszor is meg tudom fejteni a világ nagy problémáit ennyi idő alatt. A konferencia egyetlen gyenge pontja egyébként az odajutás - repülővel is meglehetősen bonyolult, utána mindenképpen autót kell bérelni. Vagy saját kocsival, esetleg kisbusszal jön az ember, ahogy mi is tettük, bevállalva Magyarországról a 11 órát - és mi még valljuk be, egészen közel vagyunk Horvátországhoz.
Ennek ellenére megérte a tortúrát, mert az egész egy nagyon barátias konferencia. Simán oda lehet menni a nagy emberekhez, akik barátságosan eldumálnak mindenkivel. Az időjárás és a helyszín pedig egyszerűen csodálatos, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom. Remélem találkozunk jövőre! :)
A konferenciáról egyébként beszámolót is tartottunk, ahol egy panelbeszélgetés keretein belül idéztük fel a csodálatos eseményeket, és fejtegettük a Reboot erősségeit és gyengeségeit.
Ha tetszett az írás, olvasd el a többi hasonló bejegyzést is, és keress fel Facebook-on, hogy ne maradj le semmiről!
Szóóóval, mindenki tudhatja már régóta, hogy hatalmas Uncharted rajongó vagyok. A négyes rész kicsit rosszul érintett - habár tök jó sztorit rittyentettek hozzá, mechanikailag nem voltam elájulva tőle. Aztán még jobban lehangolódtam, mikor megtudtam, hogy egy DLC-nek tervezett cuccot ki akarnak adni önálló játékként.
Aztán pedig... mit tehettem volna? Egyszer csak akciós volt a PS store-ban! Ráadásul két nő a főszereplő! Nem is csak dísznek vannak, meglehetősen fiús mind a két csaj - habár megpróbálták az egészet indokolatlanul vagánykodósra venni. De hát még mindig inkább ez, mint a bikini-armor.
A játék folyamán (bár még nem értem a legvégére) nagyon hullámzó volt a kedélyállapotom. A legeleje baromi ütős, nagyon hatásosan mutatja be egy polgárháború által sújtott városrész mindennapjait. Szinte a bőrömön éreztem a feszültséget, ahogy megpróbáltam kikerülni a katonai ellenőrzőpontokat.
Aztán sajnos szörnyen unalmassá és sekélyessé válik a történet, amint a két főszereplő összetalálkozik. Igaz, mind a kettőt ismerjük már korábbi részekből, és mégis, valahogy sikerült teljesen felszínesre csinálni a karakterüket - csak witty beszólogatások mennek a játék kb. feléig, karakterépítés címszó alatt. A sztori onnantól kezd beindulni, hogy megjelenik Sam Drake. Tetszik, hogy kicsit összehúzták a történetet az előző résszel, így van támaszpont és kapcsolódás a sorozat többi részével, annak ellenére, hogy más a főhős. Innentől a lányok személyiségét is megismerjük, és érzelmileg már lehet kapcsolódni hozzájuk - pl. megtudjuk, hogy Frazer apukája meghalt, és halálra előtt ugyan azt a kincset kereste, amire most a lánya is vadászik.
Az egész játék eléggé rövid (itt bukik le, hogy DLC-nek készült). Egyrészről elismerően bólintottam, mikor beletették a token collectiont, amivel egy új játékrészt teremtettek a sorozatnak (össze lehet gyűjteni x darab tokent, amiért cserébe egy mechanikai segítséget kapunk a további kincskeresésekhez). Másrészről kicsit az volt az érzésem, hogy bele akartak tenni még egy órányi játékidőt, hogy legyen mit csinálnia a játékosnak. Később ugyan ezeket a helyszíneket újra felhasználják, szóval gyanúsan megúszósra sikerült a dolog.
Ami a legnagyobb negatívuma a játéknak, az a harc mechanika. Valahogy minden résszel egyre rosszabbra csinálják (najó, a 3-as egész jó volt a visszadobható gránátokkal). Most már annyira casual lett, hogy szinte teljesen súlytalan: igazából halál mindegy, milyen fegyverrel lövünk, milyen pozíciót választunk, és úgy egyébként, hogy mit csinálunk. Az NPC társunk magától is gyilkolászik, szinte elég csak kivárni, amíg elintéz mindenkit. Ezen kívül csak kétfajta fegyver lehet nálunk: egyfajta pisztoly és egyfajta puska. Ha felveszünk egy újat, eldobjuk a régit. Nem nagyon van értelme fegyvert váltani amúgy, és az ammo gyűjtögetés is totál lényegtelen.
Ami viszont a legnagyobb előnye, hogy a tájak gyönyörűek. Komolyan, szerintem ez a legszebb Uncharted helyszín, főleg a földalatti részeken. Tényleg olyan érzés, mintha olyan helyeken járnánk ahol 1000 éve senki. Az egész térnek van egy epikus érzete, amitől a saját kicsiségünk még érzékletesebbé válik. Az ügyességi része is egészen jól sikerült, de ez eddig is nagy előnye volt a sorozatnak.
Összességében azt mondanám, hogy a Lost Legacy tökéletes szórakozás, de nem ajánlanám hard core játékosoknak. A történet végére még nagyon kíváncsi vagyok, főleg arra, hogy lesz-e természetfölötti ebben a részben, vagy elhagyják teljesen. Plusz, megjött a kedvem egy jó kis indiai nyaraláshoz :D
Ha tetszett az cikk, olvasd el a többi játékbemutatót is, és keress fel Facebook-on, hogy ne maradj le semmiről! :)
Ha tetszett a válogatás, és szeretnél további gyönyörű game art-okat csodálni, akkor katt ide! Ha pedig nem szeretnél semmiről lemaradni, kövess Facebook-on is!
Onnan lehet tudni, hogy közeledik az év vége, hogy kezdenek elszaparodni a 2017 legjobb dolgai listák.
Amit mondjuk vártam is ezek közül, az a Game Awards volt, aminek keretei között 2017 legkiemelkedőbb játékait díjazzák.
Csakúgy, mint az Oscar díj esetében, itt is különböző kategóriákba lehetett játékokat nevezni, és az öt legesélyesebb cím közül választották a nyerteseket.
Az esemény legnagyobb nyertese egyértelműen az új Zelda játék volt, a The Legend of Zelda: Breath of the Wild, ami elvitte a legjobb játékért járó díjat, de itt közel sem ér véget a lista. Bezsebelte a legjobb game direction, és a legjobb action-adventure játék díját is, ezzel maga mögé kényszerítve olyan játékokat, mint a Horizon Zero Dawn és a PUBG.
Ugyanígy három díjat vitt haza a Hellblade: Senua's Sacrifice. Bezsebelte a Games of Impact díját, de ezen kívül megszerezte a legjobb audio design, és a legjobb karakter-alakítás díjait is.
Ezzel véget is ért a legek listája, de rögtön a nyomukban jár két díjjal az Overwatch is, ami megkapta a legjobb e-sport játék, és a legjobb ongoing game díjat is (a folyamatos fejlesztés és content áradat miatt).
Két díjat kapott a Cuphead is: megszerezte a legjobb art direction-ért és a legjobb indie játékért járó elismerést. Azon mondjuk csodálkozom, hogy az egy perc alatt megszerezhető maximum agyvérzések számáért nem kapott semmit...
A legjobb RPG játék idén a Persona 5 lett, a legjobban várt játék pedig (meglepetés!) a Last of Us 2.
Az Injustice elnyerte a legjobb verekedős játék díját, a legjobb akciójáték pedig a Wolfenstein II lett. A legjobb zenéért pedig a Nier: Automata kapott díjat.
AR / VR mezőnyben cseppet sem meglepő, hogy a Resident Evil 7: Biohazard lett a nyertes játék (bár azért a Superhot miatt elmorzsoltam pár könnycseppet).
Úgyhogy jó lett az idei játéktermés, aki kihagyott valamit a fenti listából, érdemes minél hamarabb pótolni. Én még a Hellblade-del adós vagyok, és ki tudja? Lehet megkapom magamtól karácsonyra :D
Ha tetszett a válogatás, és szeretnél több játék kontentet, akkor katt ide! Ha pedig nem szeretnél semmiről lemaradni, kövess Facebook-on is!
Mostanában sokat törtem a fejem azon, hogy milyen egy jó főszereplő. Legyen ügyes és agilis? Legyen férfi vagy nő? Legyen olyan, mint egy átlagos ember, vagy legyen inkább hőstípus?
Azért érdekes kérdés ez szerintem, mert a játékkészítők nagyon vékony jégen táncolnak, mikor a legújabb tucat shooterhőst teremtik meg. Értem persze a dilemmát, hiszen egyrészt hihetőnek kell lennie, végtére is a játék során halomra fog lőni mindenkit, tehát vérbeli harcosnak kell lennie. Másrészt viszont szörnyen nagy klisé már a hatvanadik macsó Rambo a lövöldözős játékokban. Mit lehet tenni?
Az újítás egyrészről a női karakterekkel jött / jövöget be. Szerintem mint igény is felmerülhetett, mert a piacon nem csak újítás gyanánt, hanem az egyre több női játékos miatt is fontos, hogy ne csak férfi hősök legyenek. De vajon mi alapján döntik el, hogy egy bizonyos játékba milyen főszereplők kerüljenek?
Azzal együtt, hogy egyre több női főszereplővel találkozhatunk, még mindig nagy a férfi protagonisták túlsúlya - nyilván a rengeteg erőszakos karakter miatt. Azt gondolom, hogy nem ez a fő probléma - mármint a játékbeli karakterek neme, hanem inkább az, ahogyan megmintázzák a férfi és női karaktereket a játékokban.
Míg léteznek kifejezetten nőket és férfiakat megcélzó játékok, azért többségében azt lehet tapasztalni, hogy az alapvetően férfiasnak gondolt játékokkal is sok nő foglalja el magát - ahogy gondolom ez fordítva is igaz. Ezért szerintem jó lenne odafigyelni arra, hogy pl. egyes karakterek mennyire sematikusak, legyenek akár nők, akár férfiak (pl. overly manly man vs. fantasy boobs).
Bonyolítja a helyzetet, hogy a játékok közül a legkeresettebb műfaj az akció (összes játék 28%) és shooter (27%). Azt gondolom, hogy ebben a műfajban nehéz kerek karaktereket csinálni, hiszen eleve nem hihető, hogy valaki halomra tud ölni többszáz embert mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül. Vagy ha igen, akkor azzal nem annyira szeretnék azonosulni - és kész is a dilemma. Hogyan csináljunk szimpatikus főszereplőket, akikkel együtt éreznek a játékosok, és hogyan hitessük el mindenkivel, hogy szétlőni párszáz embert amúgy nem is annyira gáz, nem kell miatta rosszul éreznie magát senkinek, hiszen ez csak egy lövöldözős játék. Úgyhogy nagyon nehéz dolga van az íróknak és a designereknek, mert el kell adniuk egy karaktert, aki nyíltan pszichopata. Ilyenkor sokszor egyszerűsítik, sablonosítják a jellemét a szereplőnek, esetleg viccet csinálnak a dologból, mint a FarCry esetében. Nagyon ritka és kivételes esetben pedig megszületik Joel és Ellie, a Last of Us sztárjai.
Nekem speciel semmi bajom azzal, hogyha csak férfi / csak női karakterek vannak egy játékban, egészen addig, amíg nincs annyira leegyszerűsítve az egész karakter, hogy szinte már önmaga karikatúrájává válik. Ez főleg narratív játékokban borzasztóan feltűnő, de azért a lövöldözős title-k többségében is tetten érhető, amikor kétfajta karakter látunk, a férfias férfit és az elférfiasított nőt (pl. korai Lara Croft, vagy Chloe az Uncharted szériából). De szerencsére egyre több olyan játékkal találkoztam, ami szuperül megoldotta ezt a kérdést és árnyalt, egész karaktereket adott. Ezen felbuzdulva elkezdtem őket kielemezni: mi az, amitől működik a dolog?
Az egyik legjobb játék a témában szerintem a Firewatch. Itt ugyanis egy percig nem éreztem, annak ellenére hogy végig Henry-vel van a játékos, hogy ne tudnék vele azonosulni. Végig Henry voltam, de közben végig hallottam Delilah-t. És játékosként az ő érzéseit, gondolatait is tökéletesen átéreztem. Egyszerűen azért, mert nem az volt a fontos egyikük esetében sem, hogy férfiak vagy nők (persze ez is része volt a személyiségüknek), hanem kerek egész karakterek voltak, hibákkal, erényekkel, tele sokszor egymásnak is ellentmondó vágyakkal és félelmekkel.
De ez tökéletesen igaz a már említett Joel - Ellie duóra is. Úgyhogy arra jutottam, hogy a lényeg igazából az, hogy próbáljunk emberi lényeket teremteni, akiknek vannak vágyaik, félelmeik és céljaik. Szerintem jó úton haladunk :)
Nektek ki a kedvenc játékkaraktereket és miért? Szerintetek számít egy játékban, hogy mennyire van kidolgozva egy főszereplő jelleme?
Ha tetszett a cikk, olvasd el a többi játékfejlesztésről szóló írásomat is, és kövess Facebook-on, hogy ne maradj le semmiről! :)
Ha tetszett a válogatás, és szeretnél további gyönyörű game art-okat csodálni, akkor katt ide! Ha pedig nem szeretnél semmiről lemaradni, kövess Facebook-on is!